Sörfesztivál télen-nyáron

Európa legnagyobb sörfesztiválja, az Oktoberfest sörimádók tömegeit vonzza évről-évre a bajor fővárosba. Kinek-kinek mást és mást jelent a sör: szabadságot, kiteljesedést, erőt , fiatalságot, sikert, ahogy a reklámok sugallják, vagy csak egyszerűen alkoholt, ami módosult tudatállapotba juttatja. A nagy sörivó nemzetek számára az életük elválaszthatatlan része, nehezen tudnák elképzelni akár csak egy napjukat is nélküle. Angliában a gyári munkások ugyanúgy, mint a londoni City öltönyös dolgozói, munka után kedvenc pub-jukba térnek be egy (két-három, stb.) sörre.

A bajoroknál a sörnek kultúrája van, persze jó söreik is vannak hozzá. Az Oktoberfest a bajor sörmarketing zászlóshajója, elképesztő mennyiségű sör és sörkorcsolya fogy el a sörünnep idején (átlag 60000 hektoliter)  Münchenről pedig az embernek a focicsapata és a BMW mellett leginkább a sör jut az eszébe. A nagy sörünnep leginkább óriási népünnepély tömeggel, tolongással, sramlizenével és dirndlivel, borsos árakkal és zsúfoltsággal. Aki nem szereti az ilyen tömegrendezvényeket, ne szomorkodjon, bármelyik évszakban érdemes Münchenbe látogatni, jó sör mindig van! Itt van mindjárt a május, a spárga és a Maibock ideje. Bajorországban a spárga nagy kedvenc, májusban a belvárosi piac, a Viktualienmarkt (igen, a belváros közepén egy nagyon jó kis piac működik) szinte minden standja fehérlik a spárgától. A legtöbb sörfőzde ilyenkor értékesíti különleges májusi sörét, ami leginkább félbarna sörkülönlegesség és nagyon finom!

Hol is érdemes kezdeni az ismerkedést a müncheni sörkultúrával? Ez a hely nem lehet más, mint a patinás királyi sörfőzde, a Hofbräuhaus. Saját tesztelés alapján bármelyik sörük jó szívvel ajánlható, személyes kedvencem a Münchner Kindl búzasör lett. Sajnos az ott töltött idővel arányosan csökkent számomra a vonzereje, ugyanis a sörház egy egész évben működő mini Októberfest. Állandóan tele van turistákkal, nehéz asztalt kapni, zsúfolt és zajos, a felszolgálók hajszoltak és mogorvák, de a gyönyörű épület és a kiváló sörök miatt mégsem szabad kihagyni. Nekem jobban bejött a szomszéd utcában (Münzstrasse) az Augustiner-Bräu, a 14. században szerzetesek által alapított sörfőzde sörözője. Este persze ez is zsúfolt, mint minden belvárosi söröző Münchenben, de napközben nagyon kellemes, hangulatos hely, a söreik pedig fantasztikusak. Ott van aztán a Löwenbräu, a Spaten, a Paulaner, de sorolhatnánk tovább, csak idő és persze pénztárca kérdése, hogy megismerhesd az összes bajor sört!

A sörivás közti szünetekben azért érdemes megnézni a város nevezetességeit is: a belvárosban a városháza, a királyi palota, számos szép templom és a Deutsches Museum mindenképpen kihagyhatatlan élményt jelent. Főként azon elenyésző kisebbség számára, aki nem szereti a sört.

Lehet csapolni fiúk!

Massa Múzeum és Fazola-kohó Miskolc-Újmassán

Miskolc-Újmassa két dologról is nevezetes és mindkettő az egykor szebb napokat megélt kohászathoz kötődik. Itt található a Fazola-kohó (ismertebb, bár téves elnevezéssel Őskohó), ami egy faszénnel fűtött 19. századi nagyolvasztó, melyben vasércből állítottak elő nyersvasat. Szögletes, jellegzetes formájú tömbje kedvelt fotótéma a turisták és a házasulók körében. Az egyedülálló ipari műemlék épülethez hasonló Magyarországon máshol nem maradt fenn, és a környező országokban is csak néhány látható. Előterében fut a Lillafüredi Állami Erdei Vasút garadnai vonala, így a kohó a kisvonaton utazva is megragadja az ember tekintetét.

Másik különlegessége a vízikerekes kovácsműhely (hámor), mely kivételes alkalmakkor, mint amilyen az évente megrendezett Fazola Fesztivál, még mindig képes a tüzes vas alakítására. Ilyenkor cseng-bong az egész környék, és a nagykalapács ütései alatt a vörösen izzó vasdarab engedelmeskedik a kovácsmester akaratának. Az év nagy részében persze pihen a műhely, de mindenképpen érdemes megváltani a múzeumi belépőjegyet, hogy közelebbről is megszemlélhessük az épület belsejét. Itt mindent meg is lehet fogni, ki lehet próbálni üllőpengetést kalapáccsal, a hatalmas köszörűkő megforgatása pedig kiválóan átmozgatja a vállizmokat.

A Massa Múzeum épülete úgy néz ki, mint egy régi munkás lakóház, az ember azt várja, mikor lép ki belőle egy korabeli kohász, hogy munkába induljon. Kiállításában a gyár történetén kívül nagyon szép öntött és kovácsolt használati és dísztárgyak, valamint az elkészítésükhöz szükséges szerszámok láthatóak. A kohó régi tervrajzait egykori céhes mesterek bütykös keze rajzolta, elképesztő mire voltak képesek számítógépes tervező programok nélkül!

A Garadna-patak medre a gyerekek (és játékosabb felnőttek) kedvelt játszótere, színes kohósalakokat lehet benne találni, és a szerencsésebbek pisztrángokat is megfigyelhetnek. A patak és a közút túloldalán fekvő elkerített terület nagy méretű kohászati és bányagépek otthona, és jóllehet műtárgyakról van szó, a múzeum munkatársai nem szólnak rá a gyerekekre, ha némelyikre felkapaszkodnak.

Ha megéhezel, akkor se csüggedj, a kohó közelében található a pisztrángtelep, melynek halsütödéje tavasztól őszig frissen sütött pisztránggal várja a vendégeket.

Hová utazzunk télen I. Miskolci Kocsonyafesztivál

A tél a hó szerelmeseinek és a téli sportok kedvelőinek az igazi évszaka. Ők ilyenkor utaznak aktívan kikapcsolódni, „nyaralni”, azonban sokan mások is ilyenkor tudnak szabadságot kivenni és felmerül a kérdés: menni, de hová? Az elmúlt években a wellness szolgáltatások (bárki bármit is ért alatta) hatalmas dömpingje árasztotta el a kínálati oldalt, a különféle csomagokban vagy önállóan kínált pihentető ajánlatok napjainkban is úthengerként gyűrik maguk alá a jóval szerényebb speciális turisztikai kínálatot.

Ez nem föltétlen baj, hiszen a wellness szolgáltatások jól kombinálhatók más programokkal, például a téli fesztiválokkal. A klasszikus karácsonyi vásárok időszakát követik a főként vidéki gasztronómiai fesztiválok, melyek zömmel a disznóvágáshoz és a sertések különféle alkatrészeinek feldolgozásához és elfogyasztásához kapcsolódnak.

Üdítő színfolt a nyárinál jóval szerényebb választékú téli fesztiválok sorában a helyi legendás történeten alapuló Miskolci Kocsonyafesztivál. A történet még a 19. században játszódik, amikor is - csak a többféle változatban fennmaradt történet alapelemeit említve – egy miskolci vendégfogadóban olyan kocsonyát tálaltak fel a vendégnek, ami ijedten pislogott, ugyanis a lehűtésre hideg helyre helyezett tányér kocsonyába beleugrott és beledermedt egy béka. Az ismeretlen béka az elmúlt évtizedben valóságos hőssé magasztosult Miskolcon, hiszen története ma jóval több, mint legenda: a szervezők és támogatók segítségével több napos rendezvénysorozattá, az ország legnagyobb téli fesztiváljává vált. A szovjet háborús film hősével ellentétben, akinek legnagyobb problémája miközben a németek Moszkvát ostromolják, hogy elvesztette a párttagkönyvét, a legendás béka nem a kocsonyából való kikecmergéssel bajlódik, hanem jól érzi magát benne, sőt pár napra az egész várost kocsonyába borítja.

Jóllehet a béka nem tudja egyedül kihúzni a várost a köré dermedt problémák kocsonyájából, a fesztivál sok szempontból jelentős esemény Miskolc életében. Megtelnek a város szállodái, több tízezer turista és résztvevő érkezik, a belváros pedig zsúfolt nyüzsgéssel jelzi a fesztivál kezdetét. A Kocsonyafesztivál helyszínein a gasztronómiai kínálat a legfőbb vonzerő: a hagyományos és különleges kocsonyák mellett minden kapható, ami szem-szájnak ingere. Túlnyomórészt a minőségi, kézműves élelmiszereket árusító kisvállalkozások mutatják meg ilyenkor értékeiket, az ember azt sem tudja, merre induljon, mert minden irányból finom illatok és ínycsiklandó falatok csábítják. Több helyszínen zajlanak kulturális programok (koncertek, kiállítások), sport és egyéb érdekességek, gyerekfoglalkozások és a forgatagban mindenfelé vásári mutatványosok szórakoztatják a közönséget.

Miskolc belvárosa a középkor óta a vásárok színtere volt, a fesztivál ideje alatt újra megtelnek árusokkal az utcák. Ruhaneműtől az ajándéktárgyakig mindenféle portékát kínálnak, itt azonban már nagyobb a szórás minőségben a díjazott népművészettől a kínai giccsig. Az utcákon sétálva (néha bizony sodródva a tömeggel) különös hangulat lesz úrrá az emberen. A legtöbben a sorban állások dacára is vidámak, jókedvűen nevetnek egymásra és a hangulat nem (csupán) az elfogyasztott melegítő italoknak köszönhető. Úgy érzem, hiányzik az embereknek a megfelelő hely és alkalom, hogy kötetlenül együtt lehessenek, kiszabadulva a hétköznapok szürkeségéből. A Kocsonyafesztivál idején megtörténik valami kis csoda azzal, aki hagyja magát elvarázsolni a forgatag hangulatától. Ahogyan egy tősgyökeres miskolci megfogalmazta: lehetne minden hónapban egy Kocsonyafesztivál!

Az idei fesztivál programja: http://www.kocsonyafesztival.hu/

Mediterrán napfény

 

Tedd a szívedre a kezed, ugye a ködös, nyirkos, hűvös, szeles Kárpát-medencei késő őszben te is egy kis igazi mediterrán napfényre vágysz? Persze konkrétan nem a nyár derekán jellemző perzselő hőségre, mert az vízpart nélkül elviselhetetlen, csak kinek-kinek vérmérséklete szerint. Jómagam azok táborába tartozom, akik a nyári hőséget már Magyarországon is túlzottnak tartják, és ilyenkor legszívesebben Norvégia kellemes nyári éghajlatára vágynak.

Honfitársaink és más népek fiai közül azonban a legtöbben nyár derekán vesznek ki szabadságot, és aki teheti, dél-délnyugat felé veszik az irányt. Horvátország, Észak-Olaszország, Észak-Görögország, Kréta, Korfu, Ciprus, Tunézia, Egyiptom és egyre inkább Törökország strandjai a legkedveltebb úti célok. Itt aztán vörösre égetik magukat, bár kilószám kenik bőrükre a 30 faktornál is erősebb napvédő krémeket. Többségük nem is nagyon mozdul ki a tengerpart-szálloda-étterem Bermuda-háromszögéből, mely milliószám nyeli el a turistákat. Eszik az egyenkaját, esetleg megnézik az egyen-folklórprogramot, vagy részt vesznek az egyen-fakultatív programokon (hajókázás halsütéssel, egy város vagy fontos műemlék kutyafuttában való meglátogatása, stb.). Kis túlzással, ha az ember volt már egy ilyen tengerparti üdülőhelyen, az összest látta.
 

 

Ha a leírásban magadra ismertél, kérlek ne haragudj, nem becsmérelni kívánom a tömegturizmus e fellegvárait, hiszen nagy igény van irántuk, és megélhetési lehetőséget kínálnak nagyon sok ember számára. Azonban a mediterrán napfény varázsa számomra nem ezeken a helyeken fedezhető fel. Nem is föltétlen a szintén turistákkal zsúfolt történelmi belvárosokban és híres műemlékek környékén, jóllehet én itt többet tudok töltekezni, mint a „bícsen”. Ott is működhet persze a dolog, de a kevésbé zsúfolt helyeken más az élmény. 

Amikor egy kora reggel, napfelkelte után tökéletes csendben az olajfák levelén megcsillanó fényeket néztem, vagy verőfényben és még ugyanaznap a hanyatló nap vörösében az etruszk dombokon húzódó római vízvezeték íveit, a Szent Péter bazilika ablakain tükröződő kék eget, és a hegyre épült város, Bagnoregio házainak és szikláinak színpompáját láttam, úgy éreztem megérintett valami varázslatos. 

Ezt a varázst azóta is őrzöm és igyekszem gyarapítani. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy járjon nyitott szemmel élete minden napján, hiszen talán ki sem kell lépni megszokott környezetünkből, hogy egy adott pillanatban felfedezzük a varázst. Bár a magyarországi ősz nem veheti fel a versenyt a mediterrán napfénnyel, ne keseregjünk, hanem élvezzük a színpompás ragyogás pillanatait!

Róma légiói

A régi Róma fényét és nagyságát jórészt világhódító légióinak köszönhette, azoknak az embereknek, akik sok esetben 20 évnél is hosszabb ideig ontották a vérüket a birodalomért. Emléküket és hagyományaikat számos országban őrzik ma is különféle történelmi haditorna egyesületek tagjai. Furcsa is lenne, ha pont Róma utcáin nem botlanánk legionáriusokba, akiknek kedvenc csoportosulási helye a Colosseum környéke. 

Három-négy fős csoportokba verődve, dohányozva, laza tartásban álldogálnak itt a vörös köpenybe, páncélba öltözött hadfiak, akik rekedtes hangon, időnként rövid kardjukkal (gladius) gesztikulálva próbálják közös fotózásra bírni a turistákat. Egyesek könnyen ráállnak a dologra, tapasztalatom szerint azonban a többség tisztes távolságban tartja magát a marcona harcosoktól, jómagam is csak távolról készítettem róluk paparazzo fotót. Ennek egyik oka a katonák markáns arcéle volt, de jóval többet nyomott a latban a felőlük áradó, grappa-vörösbor elegyéből álló illatfelhő. 

Persze hiába is húzogatjuk az orrunkat finomkodva, ők bizony valódi hagyományőrzők. Az egykori római harcosok ugyanis közel sem voltak olyan jól borotvált, ápolt, fess fiúk, mint a Ben Hur Messala-ja, vagy akár az Asterix-filmek római katonái. Főként hadjáratok idején meglehetősen elhanyagolt állapotba kerültek a hadsereg tagjai, de békeidőben (ami az ókori Róma történetében alig-alig volt) sem finomkodó filozófusok gyülekezete volt egy légiós tábor. A halál árnyékában járó legionáriusok többsége a mának élt, igyekezett zsoldjából és zsákmányából minél több élvezetet vásárolni, hiszen nem tudhatta, mit hoz a holnap. 

Azért arra kíváncsi lennék, hogy a Colosseum harcosai más téren is fel tudják-e mutatni elődeik erényeit? A nyári turista főszezon közepén ugyanis hiába ácsorgott több tucat jelmezes katona a nagy cirkuszi játékok színhelyén, harci vagy életmód bemutatót nem láthattunk tőlük (persze lehet, hogy alkalmanként vannak ilyenek). Elfért volna egy kisebb légiós tábor is pár sátorral, az nem rontaná le a Colosseum látképét. Bár nem tudom, hogy ki építene tábort és tartana bemutatót, mert a harcosok zöme tiszti ruhát hordott, alig akadt egy-két közlegény. Hiába, az aranyszínű mellvért és a tollforgós sisak több turista pénztárcáját nyitja meg egy közös fotó erejéig, és a pénznek is csak akkor lesz szaga, ha a grappás üveg mellé kerül a zsebben.

165 méter magas olasz óriás

Egy olyan elképesztően szép helyről szeretnék mesélni, ami nálunk méltatlanul kevéssé ismert. Aki Közép-Itáliába utazik, annak tekintetét sokszor elvakítja Róma fénye, pedig sok más látnivaló is található errefelé. A természeti szépségek sorából kiemelkedik a Cascata delle Marmore, mely több szintből álló vízesés-rendszer Terni közelében. Mondanom sem kell, hogy az idegenforgalom Olaszországban milyen jelentős bevételi forrás, a vízesés területe is csak belépőjeggyel látogatható, de nagyon megéri az árát!

 

A parkolásra bőségesen van hely, ingyenes is, és az étteremtől az ajándéktárgyakig mindenféle szolgáltatás kapcsolódik hozzá, azonban a jegypénztárnak kicsi a kapacitása és a WC használata is bosszantóan drága. Az élmény azonban mindenért kárpótol! Érdemes az interneten tájékozódni a látogatás előtt, mivel a vízesés naponta csak néhány óráig működik teljes kapacitással. A terület információs táblákkal jól el van látva, de ha többet szeretnél tudni, a Cascata honlapján be lehet jelentkezni különféle vezetett túrákra és gyerekprogramokra. Egyénileg is be tudod járni a terület minden zegét-zugát, és ha bírod, érdemes felmásznod a legfelső szintig. Van ugyan egy olyan buszjárat, ami felvisz a tetőre, de mikor ott jártam, csak hét végén üzemelt, így maradt a gyaloglás.

Az alsó szintek is nagyon látványosak, több helyen olyan erővel zúdul le a víz, hogy beszórja vízpermettel a gyalogutakat. Van egy alagút a hegyen át, ami egy vízesésbe torkollik, ide már mindenképpen esőkabát kell, különben bőrig ázol. Hidakon lehet átkelni, kilátóteraszokon lehet gyönyörködni a víz szépségében. Itt ugyanis a víz az úr! Csöpög, csurog, csordogál, folyik, ömlik, szakad és robajlik körülötted. Víz fent és lent, jobbra és balra, mindenhol, akármerre nézel! A fákkal együtt kellemessé teszi a levegőt, a rekkenő nyári hőségben ez egy igazi oázis. A fák is gyönyörűek, gyökereik elképesztő mennyiségben és formában kanyarognak a lábaid alatt. Mindenhol láthatod a víz felszínformáló erejének nyomait: barlangok és üregek, víz lyuggatta tufasziklák szegélyezik a sétautat.

Legalább fél napot el tudsz tölteni a terület látnivalóival, és ha nyáron látogatsz ide, mindenképpen a nap legmelegebb óráiban érdemes itt tartózkodni. Gyerekekkel is kiváló program, a kisebbek nyakban cipelése a hegy tetejére már önmagában egy élmény, felér egy jobb erőnléti edzéssel.

Cornetto con gelato

Mi is rejlik e szép, dallamos nevű olasz kifejezés mögött? Több ismerősöm egyöntetű véleménye szerint ez egy gasztrohorror, merénylet az ízlelőbimbók és a fagylaltozás nemes hagyományai ellen. Az olaszok azonban, akiket azért nem igazán lehet figyelmen kívül hagyni, ha fagyiról van szó, kissé másként gondolják. Stefano barátom mesélt először e finomságról, mint nagy személyes kedvencéről, és megígértette velem, ha lehetőségem nyílik rá, akkor megkóstolom. Én általában nyitott vagyok az új ízekre, főként ha az adott étel összetevőit külön-külön kedvelem. Egy olasz kisváros bárjában történt meg a mustra: míg családom többi tagja hitetlenkedő pillantásokat lövellt felém, én az elégedettség hangjait hallatva tömtem magamba az édességet. 

Hozzávalók:
1 db. croissant (cornetto) ketté vágva
kb. 2 db rendes magyar gombócnak megfelelő mennyiségű fagylalt
1 db. tűzről pattant pultos hölgy, aki nem hajlandó addig kiszolgálni, amíg az ízben megfelelő fagylaltot ki nem választod
megfelelő védőfelszerelés, vagy a fagyival harmonizáló színű ruházat

A végeredmény a fotón látható étcsokoládé ízű fagylalttal megtöltött pékáru, és a kiváló ízharmónia. A hitetlenkedők persze nyilván azt firtatják, hogy lehet ezt megenni, de tapasztalatom szerint semmivel sem bonyolultabb feladat, mint egy rendesen megtöltött hamburgert magunkba gyűrni. Érzékeny fogazatúaknak persze nem árt az óvatosság!

Jóllehet az összetevők birtokában otthon is könnyen előállítható, dolgozik bennem a kisördög, hogy egy kettévágott croissant-al felszerelve betérjek kedvenc fagyizómba zavarba hozni a pultos lányokat...